Sorozatunknak ebben a részében a töredékszavazatokra és a hatalom elosztására vonatkozó választási előrejelzéseinket magyarázom el.

Négy:

A töredékszavazatok az egyéni körzetekben keletkezett aránytalanságnak legfeljebb 29,2 %-át egyenlíthetik ki. Ez az érték akkor sem lehet nagyobb, ha a töredékszavazatokból kivonjuk azokat, amelyek az egyéniben győztes jelöltekre leadott voksokból származnak.

A töredékszavazat a magyar választási rendszer legbonyolultabb része (ebben a cikkben röviden elmagyaráztuk, hosszabb elemzés itt, 25-33. oldal). Minden predikció fontos, de ez különösen. Amennyiben az adatok nem egyeznek a fenti előrejelzéssel, akkor a mandátum kiosztásról szóló elméletünk bukik. Fordítva is igaz: ha ez egyezik, akkor a többi is egyezni fog, ami bizonyítja, hogy az elmélet erre vonatkozó része helyes.

Magyarázat

Érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy mi az, amit nem tudunk. Nem ismerhetjük előre a választásokon leadott szavazatok számát, így a töredékvoksokét sem. Emiatt lehetetlen előre megmondani, hogy egy adott választáson pontosan mekkora lesz a töredékvoksoknak az egyéni körzetek aránytalanságát kiegyenlítő hatása. Azt azonban kiszámolhatjuk, hogy maximum mekkora lehet bármely választáson, amelyet a jelenlegi magyar rendszerben tartanak. 

A következő dolgokat ugyanis tudjuk:

• Tudjuk, hogyan váltják a töredékszavazatokat parlamenti mandátummá: Listás + töredékvoksok = pártlistára jutó szavazatok. Az összes listás mandátumot ez utóbbi száma alapján osztják ki. (A töredékszavazat definíciója itt.)
• Ebből kiszámíthatjuk, hogy maximum hány darab töredékszavazat keletkezhet egy választáson. Amiből pedig kiszámolhatjuk, hogy hány darab mandátumkiegyenlítő töredékvoksunk lehet: a parlamentbe bekerült pártok vesztes jelöltjeire leadott szavazatok számából kivonjuk a győztes jelöltekre leadott voksokból keletkezett töredékszavazatok számát és megkapjuk a mandátumkiegyenlítő töredékszavazatok számát. Maximális értéke egy adott körzetben = az összes, a körzetben lakcímmel rendelkező választásra jogosult polgár / 2 – 0,5. A 106 körzetre számolt összeg = a mandátumkiegyenlítő töredékszavazatok maximális száma.
• Tudjuk, hogy mekkora az egyéni körzetekben keletkező aránytalanság maximális értéke: mindig annyi, amennyi egyéni képviselő bekerülhet a parlamentbe, tehát 106 mandátum.
• Tudjuk, hogy minden választáson pontosan 93 mandátumot osztanak ki listáról.

Nem kell mást tennünk, mint minden értéket maximumra állítani, és ebből kiszámolni a töredékszavazatok hatótávolságát. 

Az egyéni körzetekben keletkező aránytalanságot a következőképpen számoljuk ki. A parlamentbe bekerült pártokat két kategóriába soroljuk. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeknek az egyéniben elért mandátumaránya magasabb, mint listás szavazataik aránya, a másikba azok, amelyeké alacsonyabb. Ez után kiszámoljuk, hogy az egyik, illetve másik kategóriába tartozóknak hány mandátumot kellene kiosztani listáról ahhoz, hogy az egyéniben keletkezett aránytalanság kiegyenlítődjön. Így kapunk egy mandátumszámot az első, és egy másikat a második kategóriába tartozó pártok esetében. Ennek a két számnak a különbsége adja meg az egyéniben keletkezett aránytalanság mértékét. A különbség legfeljebb 106 lehet. Ezért ennyi az egyéni körzetekben keletkező aránytalanság maximális értéke.

Miután ütközésig feltekertünk minden értéket elvégezhetjük a számítást. Ha az egyéniben keletkezett aránytalanság 106 mandátum, akkor maximális mennyiségű mandátumkiegyenlítő töredékszavazat ezt legfeljebb 31 mandátummal csökkentheti. 

31 / 106 = 29,2

Ha bármely értéket a maximumnál alacsonyabbra állítjuk be, akkor a hányados mindig kisebb lesz. Mivel a mandátumkiegyenlítő töredékszavazatok maximális száma nem változik akkor sem, ha kivonjuk az összes, egyéniben győztes jelöltre leadott töredékvoksot a rendszerből, ezért a töredékszavazatok, akár a jelenlegi, akár a korábbi törvény logikája alapján számoljuk őket, az egyéni körzetekben keletkező aránytalanság mértékét legfeljebb 29,2 %-ban egyenlíthetik ki. (Részletesebb számítások itt, 25-34. oldal.) 

Ellenőrzés

A 2014-es választáson az egyéni körzetekben keletkezett aránytalanság mértéke 99 mandátum volt. (Részletes számítás itt, 21-23. oldal.) A töredékszavazatok beszámítása ezt 14 mandátummal csökkentette. A kiegyenlítő hatás tehát 14,14 % volt, ami stimmel az előrejelzésünkkel. 

14,14 < 29,2

A győztes jelöltek voksaiból származó töredékszavazatok nélkül 26 mandátum lenne az eredmény. Ez esetben a kiegyenlítő hatás 26,26 % lett volna. Ami szintén stimmel az előrejelzésünkkel.

26,26 < 29,2

Az ellenőrzés arra utal, hogy a töredékvoksok kiegyenlítő hatása a jelenlegi rendszerben soha nem éri el a maximális értéket. Ugyanakkor a korábbi választási törvény számítási logikája szerint gyakran közel kerülhet(ne) hozzá. Az, hogy az előrejelzés ez utóbbi esetre is vonatkozik, lehetővé teszi a pontos ellenőrzést. 

Sok tényezőtől függ, hogy a kiegyenlítő hatás a maximális 29,2 %-on belül milyen értéket vesz föl.  Azonban ezek egyike sem jelezhető előre pontosan. Ami biztos:

A magyar választási rendszerben az egyéniben keletkezett aránytalanság több mint 70 %-át a töredékszavazatok semmiképpen nem egyenlíthetik ki.

A töredékszavazatok, bárhogy is számoljuk őket, alkalmatlanok arra, hogy arányossá tegyék a választás eredményét.

Öt:

A parlamenti mandátumtöbbség elérése nem függ össze a szavazatok többségének megszerzésével. Egy jelölő szervezet a voksok tetszőleges arányával megkaphatja a képviselői helyek többségét.

Az ötödik előrejelzés az előző négy, a mandátumok kiosztására vonatkozónak a következménye. A magyar választási rendszer nem állít semmilyen, a szavazatok arányában mérhető követelményt a pártok elé a mandátumtöbbség eléréséhez. Ez jelentős különbség az arányos szisztémákhoz képest. Ott csak olyan politikai erő kaphat mandátumtöbbséget, amely a választáson megszerezte a parlamentbe bekerülő pártokra eső voksok többségét. Ilyen rendszer van egyebek mellett Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Dániában, Új-Zélandon. 

• Az ötödik előrejelzés a kampányszabályok miatt lényeges. A magyar választási rendszerben ugyanis, ha egy párt több szavazatot szerez, mint bármely másik, akkor mandátumtöbbséghez jut a parlamentben, és hatalomhoz az országban. Hogy világos legyen: a több szavazat nem egyenlő a voksok többségével. Negyven, vagy harminc százalék is elegendő lehet, amennyiben a többi párt szavazati aránya egyenként ennél alacsonyabb. Így annak a politikai erőnek, amely hatalomra akar kerülni, egyedül, a koalíciókötés kényszere nélkül, elegendő olyan kampányszabályokat alkotni, amelyek azt biztosítják, hogy mindig több voksot kapjon, mint külön-külön a többi induló. Ugyanakkor nem kell tartania attól, hogy az összes szavazó többsége ellene voksol a választáson.

Ez arányos választási rendszerben nem fordulhat elő!

Ellenőrzés

A 2014-es választáson a FIDESZ – KDNP az összes szavazat 44,87 %-át, a parlamentbe bekerült jelölő szervezetekre leadott voksok 46,74 %-át szerezte meg. Ezzel megkapta a parlamenti mandátumok 66,83 %-át. Az eredmény egyezik az előrejelzésünkkel: a szavazatok kisebbsége elegendő volt a mandátumok többségének (kétharmados többségének!) az eléréséhez.

Cikksorozatunkban továbbra is arra keressük a választ, hogy az Fsz / Psz < Fm / Pm egyenlőtlenség igaz –e bármely választás eredményére, amelyet a jelenlegi magyar rendszerben tartanak. A mandátumok kiosztása alapján nem lenne akadálya annak, hogy a formula számlálójába a Fidesz helyett más párt is bekerüljön. Azonban a választási rendszer része a kampányszabályozás is. A mandátumok kiosztásának módja mellett ez dönti el, hogy az egyenlőtlenségnek mindig igaznak kell –e lennie. 

A következő részében a kampányra vonatkozó három előrejelzésünk magyarázatával folytatom.