Sokan követelnek „arányosabb” választási rendszert, illetve állítják, hogy a Fidesz által alkotott szisztéma „aránytalanabb”, mint az előző. A melléknevek fokozása azonban itt helytelen. Egy választási rendszer ugyanis vagy arányos, vagy aránytalan.

Vegyünk egy háromszöget, amely lehet, hogy derékszögű, de lehet, hogy nem. Olyan nincs, hogy „derékszögűbb”, vagy „derékszögűtlenebb”. Hála a Pitagorasz-tételnek ezt síkban könnyen ellenőrizhetjük. Ha a2 + b2 = c2, akkor a háromszög derékszögű, ha nem egyenlő, akkor nem.

Az arányos rendszer

Sokan azt gondolják, hogy arányos rendszerben minden pártnak pontosan akkora a mandátumaránya, mint a szavazati. Csakhogy ilyen módon kiosztani a képviselői helyeket lehetetlen. Itt írtunk róla, hogy miért.

Nem sok értelme van elnevezni egy választási rendszert, amely nem csak nem létezik, de nem is létezhet. Az arányosságot tehát másképp kell definiálnunk. Így:

• Ha egy parlamenti párt kétszer annyi szavazatot szerez, mint egy másik, akkor kétszer annyi mandátumot is kap. Ha háromszor annyit, háromszor annyit, és ha 1,61-szor annyit, akkor 1,61-szor annyit.

Így a parlamenti pártok képviselőcsoportjai pontosan úgy viszonyulnak egymáshoz, mint szavazótáboraik. Vagyis két különböző parlamenti párt voksainak és mandátumainak aránya egyenlő. Erre is van egyenletünk:

Psz / P’sz = Pm / P’m

Nem kell mást tennünk, mint megnézni egy ország választási eredményeit, kiválasztani két parlamenti pártot, és előbb elosztani egymással szavazataik, majd mandátumaik számát. Ha a két eredmény bármely választás és bármely két parlamenti párt esetében egyenlő, akkor az egy arányos választási rendszer. Ha nem egyenlő, akkor nem az. Épp, mint a derékszögű háromszögnél.

Arányos választási rendszerben az eredmény mindig arányos.

Ez a legfőbb bizonyíték arra, hogy a szavazói akarat alapján osztják a mandátumokat.

Az aránytalan rendszer

Miért van mégis olyan érzésünk, hogy egyik rendszer „arányosabb”, vagy „aránytalanabb”, mint a másik? A válasz egyszerű: ez puszta illúzió. Amit ugyanis látunk, az nem a rendszer, hanem az egyes választások eredménye.

Aránytalan választási rendszerben bármi lehet az eredmény.

Előfordulhat, hogy csak kicsit aránytalan, de megesik, hogy nagyon. Sőt, még az is lehetséges, hogy arányos eredmény jön ki. Utóbbi valószínűsége nagyon kicsi, de ha elég sokáig várunk, akkor minden megtörténik, mert minden megtörténhet.

Az egyes választási eredmények eltérő mértékű aránytalansága annak bizonyítéka, hogy nem a szavazói akarat alapján osztják a mandátumokat. És ez kelti bennünk azt az illúziót, hogy némelyik szisztéma „arányosabb”, míg a másik „aránytalanabb”.

A magyar rendszer

A mostani magyar választási rendszer nem aránytalanabb, mint az előző volt. Definíció szerint nem is lehet az. Viszont nagyobb a valószínűsége, hogy az eredmény nagyon aránytalan lesz. Hogy miért, arról itt írtunk.

Mivel csak valószínűségekről beszélünk, az előző választási rendszerben is lehetséges volt, hogy nagyon aránytalan eredmény jön ki. Olyannyira, hogy meg is történt. 1994-ben az MSZP a szavazatok 32,99 százalékával kapta meg a mandátumok 54,15 százalékát!

Új választási rendszer

Aki a jelenleginél „arányosabb” választási rendszert szeretne, vagy visszasírja a régit, illúziót kerget. A szisztéma átszabásával lehet csökkenteni a nagyon aránytalan eredmény valószínűségét, de nem lehet megszűntetni.

A megoldás egyszerű: arányos választási rendszert kell bevezetni. Akkor ugyanis az eredmény mindig arányos. Mindig!