A 2017-es hollandiai választás hivatalos végeredménye szerint 13 párt került be a parlamentbe. Két-két párt kapcsolt listán indult, így összesen 11 listával számolhatunk. Emiatt az első előrejelzésből rengeteg művelet következik, így csak azt az adatsort közöljük, amelynél a legnagyobbak lehetnek az eltérések. A legtöbb voksot a VVD szerezte, az övék az 1. számú lista. Ennek eredményeit hasonlítjuk össze a másik tízzel. Az adatsort a pártlisták számai alapján rendszereztük. A bal oldali oszlopban a VVD és az adott lista szavazatainak, mellette ugyanezen két induló mandátumainak hányadosa szerepel két tizedesjegyig, kerekítés nélkül. Az első előrejelzés szerint a két egymás melletti számnak mindig nagyjából egyenlőnek kell lennie.
2+8: 1,43 - 1,43
7+9: 3,89 - 4,12
3: 1,63 - 1,65
4: 2,34 - 2,35
5: 1,71 - 1,73
6. 1,74 - 1,73
10: 6,67 - 6,60
11: 6,84 - 8,25
14: 10,35 - 11,00
16: 11,95 - 16,5
Az eredmények két kivétellel megfelelnek az előrejelzésnek. A 11-es és a 16-os listánál azonban a hányadosok nem nevezhetők „nagyjából egyenlőnek”. Az adatok elemzéséből kiderült, hogy az eltérések oka emberi hiba. Az előrejelzések készítésénél elmulasztottam számolni azzal, hogy Hollandiában az úgynevezett maradék mandátumok kiosztásánál a d'Hondt mátrixot alkalmazzák. Korábban írtunk róla, hogy ez a mátrix gyakran hamis eredményt ad, eggyel több mandátumot juttat az egyik, rendszerint a legerősebb pártnak valamelyik másik induló kárára (erről röviden itt, 7. oldal, részletesebben pedig itt, 15-16. és 23-25. oldal).
Ez tökéletesen megmagyarázza a 11-es és a 16-os listánál a hányadosok közötti jelentős eltérést. Ennek a két pártnak ugyanis egy-egy képviselői hellyel több járt volna szavazati aránya alapján, míg a győztes VVD-nek egy egész, a 2+8-as és a 6-os listán szereplő pártoknak nagyjából fél-fél mandátummal kevesebb. Ha tehát Hollandiában nem a d'Hondt mátrixot alkalmaznák, akkor a 11-es listánál a hányadosok így néznének ki: 6,84 - 6,4, a 16-osnál pedig így: 11,95 - 10,66. Mindkét adat egyezne az előrejelzéssel. A valóságos adatok azonban ebben a két sorban nem egyeznek, de ez nagyobb odafigyeléssel pontosan megjósolható lett volna.
Az alábbi táblázat első oszlopában a listák szavazati, utána mandátumaik aránya szerepel, zárójelben a képviselői helyek abszolút száma. (A százalékok ismét két tizedesjegyig, kerekítés nélkül.)
1: 21,28 % - 22,00 % (33 mandátum)
2+8: 14,82 % - 15,33 % (23)
7+9: 5,46 % - 5,33 % (8)
3: 13,05 % - 13,33 % (20)
4: 9,08 % - 9,33 % (14)
5: 12,37 % - 12,66 % (19)
6: 12,22 % - 12,66 % (19)
10: 3,18 % - 3,33 % (5)
11: 3,11 % - 2,66 % (4)
14: 2,05 % - 2,00 % (3)
16: 1,77 % - 1,33 % (2)
A legnagyobb eltérés egy párt saját szavazati és mandátumaránya között (az összes tizedesjeggyel számolva) 0,71489 százalékpont, ami azt jelenti, hogy az adatok 100 százalékban egyeznek a második előrejelzéssel.
A fenti táblázat alapján a 11 parlamentbe bekerült listából 4-nek alacsonyabb a mandátumaránya, mint a szavazati. Az eltérés maximális mértéke (negatív irányban) 0,44644 százalékpont. Az adatok a harmadik és a negyedik előrejelzéssel is 100 százalékban egyeznek.
Az adatok és az előrejelzések (az egyetlen emberi hibát leszámítva) tökéletes egyezése igazolja, hogy lehetséges elkészíteni a választási rendszerek tudományos modelljét, és ez alapján pontosan megjósolni az eredményekből következő adatokat. Ami működött Hollandiában, működik bármely más országban. Következésképpen:
A választási rendszerek tudományos modelljéről, és az előrejelzések alapjairól bővebben itt, 9-34. oldal.
Név: Bánovics Attila
Email: info@elektor.hu