- Szoktak öntől politikusok tanácsot kérni, hogy milyen stratégiát kell alkalmazniuk ebben a választási rendszerben?
Nem. A sajtó szokott érdeklődni, és vannak olyan tudományos műhelyek is, amelyeken keresztül lehet üzenni a pártoknak, de ők erre nem tartanak igényt.
- Szükségük lenne tanácsra?
Ehhez kicsit vissza kell mennünk az időben. Az a politikai elit, amely ma is uralg, én ezt így mondanám, ők a rendszerváltás előtti tíz év terméke. 1975 után végezték el az egyetemet, amely az akkori korban értékes tudást adott. A rendszerváltás idején harminc, harmincöt évesek voltak, és akkor az a tudás még élt. Sajnos a magyar értelmiség, de különösen
Nem jártak tudományos konferenciákra, nem vették igénybe szakértők segítségét, nem konzultáltak a kritikus helyzetekben senkivel, csak egymással. Ez a rendszerváltás utáni korszak bukásának a legfőbb oka. Úgy is lehetne mondani, hogy az elit nehezen tanult, de azt könnyen elfelejtette.
- Ez nyilván vonatkozik a választási rendszerre, meg minden másra is.
Így van, nem figyeltek arra, hogy a világban teljesen új folyamatok indultak. Például a preferenciális szavazás 2003-ban az Országgyűlés elé került, hogy ez legyen az Európai parlamenti szavazás választási metódusa, és erre úgy néztek, mint borjú az újkapura: „Mi? Hogy itt több emberre is lehessen szavazni? És egy párton belül a nép leszavazhassa a listavezetőt?” Ezen úgy megdöbbentek, hogy fölháborodásukban elutasították az egész törvényt. Egyébként nem sok hiányzott, hogy átmenjen a javaslat, de pont ezen a tanulatlan politikai rétegen múlott.
- Nem is hallottak még a preferenciális szavazási módról?
Pontosan, pedig akkor már az Európai Unióban tíz olyan ország volt, ahol ez a választási szisztéma működött. Tehát nem ott kell kezdeni, hogy a politikusok nem értenek a mostani választási rendszerhez, hanem már a rendszerváltás óta nem tanultak semmit.
Manapság azért van feljövőben a Momentum, mert ezek a fiatalok most jöttek ki az egyetemről. Épp ugyanabban a korszakban vannak, mint a rendszerváltáskor volt az a vezető értelmiség, amelyből politikai garnitúra lett. Viszont
Ők fognak majd bekerülni a hatalomba, mindegy is melyik párt oldalán, még ők se tudják, lényeg, hogy bekerülnek, és ne adj isten, hogy elfelejtsék azt a tanulásra való képességet, amit hoztak magukkal. Mert ha igen, akkor ugyanoda vezetik húsz, harminc év múlva az országot ahol most tartunk.
- Az új választási rendszerben eddig egy választás volt, 2014-ben, és visszanézve arra az időre úgy tűnik, hogy egyes pártok megpróbáltak alkalmazkodni ehhez, itt a baloldali összefogásra gondolok, és aztán láttuk ennek a kudarcát. Nem tudtak, vagy nem is lehet alkalmazkodni ehhez a rendszerhez?
Kicsit messzebbről kezdeném. A rendszerváltáskor mindenki azt hitte, hogy az a politikai réteg, amely újonnan bekerül a hatalomba, az örökéletű lesz. Nem lesz szükség új és új kompromisszumokra. A Fidesz viszont képes volt elhitetni az emberekkel, hogy ezek mind önérdekűek, csak „mi vagyunk az igazak”, és kiépített egy olyan diktatúrát, amelyben kizárólag az ő érdekei érvényesülnek.
- Valóban úgy gondolja, hogy amiben élünk, az diktatúra?
Igen, ez az. De ha még pontosabban kell fogalmaznom, akkor azt mondom, hogy
Ez alatt azt értem, hogy megvannak azok a látszatok, amik a demokráciához kapcsolódnak, tehát vannak választások, van törvényalkotás, nem egyszemélyi a hatalom jogilag. Azonban politikailag
Akár azt is mondhatnánk, hogy „minden hatalmat a szovjeteknek”, ami mai nyelvre lefordítva: minden hatalmat a Fidesznek.
A fékek és ellensúlyok rendszere nem létezik, a törvényhozást a végrehajtó hatalom konkrétan irányítja. A közigazgatást pedig a Fidesz pártigazgatósága. Gyakorlatilag a kormány mondja meg, hogy a parlament mit csináljon, ahelyett, hogy fordítva lenne.
- Hogyan képes ezt megvalósítani egyetlen párt, ha, amint mondja, a demokrácia látszat elemei megvannak?
A választástudomány újabban végre szakít az arányszámok rendszerével, és helyette abszolút számokat mond.
Meg kell nézni, hogy kinek volt kedvező a személyi jövedelemadó radikális csökkentése. Ezt alátámasztják más számok is, nevezetesen, hogy a közigazgatásban és, tágabb értelemben, az államban, illetve az állami vállalatokban, ma egyértelműen a Fidesz humánerőforrás politikája uralkodik. Vagyis ők mondják meg, hogy kik a vezetők, sőt vannak érzékeny területek, ahol még a portást is ők jelölik ki. Ez összesen kb. 800 ezer ember, aki egzisztenciális biztonságot nyert, és aki része ennek az 1,4 milliónak. Ők jól jártak ezzel a rendszerrel és támogatni is fogják.
- Összesen 8 millió választópolgár van, akkor miért elég 1,4 millió ember ennek az ön által parlamentáris diktatúrának nevezett rendszernek a fenntartásához?
Azért mert nem ehhez viszonyítunk.
- De a legutóbbi választáson 5 millióan szavaztak!
Így van, pontosan tudjuk, hogy a népesség nagyjából 40 százaléka nem vesz részt semmilyen választáson. Azokból, akik szavaznak, van ugye az 1,4 millió ember, aki jól járt a rendszerrel, és van további 6-800 ezer, aki arra vár, hogy bekerüljön ebbe a kategóriába, másként fogalmazva a húsos fazék közelébe, és máris megvan az a 2,2 milliós szavazótábor, ami 2014-ben megvolt.
- Érdekes, amit mond a nem szavazókról. 1990 óta Magyarországon az átlagos választási részvételi arány 65 %-os. Ugyanebben az időszakban Németországban 75 %-os, Ausztriában 81 %-os, a legutóbbi hollandiai választáson pedig 82 % volt. Ami közös ezekben az országokban, hogy mindegyikben arányos választási rendszer van. Gondolja, hogy a magyarországi alacsony részvételnek lehet köze ahhoz, hogy nálunk aránytalan a rendszer?
Két oka van a magyarországi alacsony részvételnek. A legkeményebb, hogy nálunk bővül a szegények köre, és minél többen szegények, annál több a nem szavazók száma.
A másik a politikai kultúra hiánya. A választópolgárok nem szokták meg, hogy saját érdekeiket kövessék. Nekik Magyarországon még meg kell mondani, hogy mi az érdekük. És ezt a Fidesz használja ki a legjobban, hiszen van egy olyan választói réteg, amely nagyon szegény, mégis a kormányzó pártra szavaz.
- Rendben, de most azokról beszéltünk, akik nem szavaznak. És ha magamból indulok ki, akkor, ha választópolgárként azt látnám, hogy úgy osztják a mandátumokat, ahogy szavazunk, akkor érezhetném, hogy az én szavam dönt. De nálunk nem így van az aránytalan rendszer miatt. Nem lehet, hogy ennek is szerepe van abban, hogy bizonyos emberek inkább nem szavaznak?
Ezt nem tudom megmondani. Szükség lenne egy kutatásra, hogy kiderítsük.
- Térjünk vissza a Fidesz nagyjából 2 milliós bázisára. A legutóbbi választáson 5 millióan vettek részt, ennek a Fidesz szavazótábora még mindig csak a kisebbsége. Hogyan tarthatja fönt ez a kisebbség a rendszert?
A Fidesz kivételével nincs társadalmi integrációra képes szervezet. Az emberek életét az határozza meg, hogy mennyi adót fizetnek, hogyan járnak iskolába, nyugdíj, satöbbi. Ezekből rengeteg van, hiszen attól is függ hány évesek vagyunk, hogy éppen mi a legfontosabb. Hogy ebből egy társadalmi, ideológiai víziót lehessen megfogalmazni, szükség lenne egy szervezetre, amely összehangolja ezt a rengeteg dolgot, és kiemeli azokat, amelyeket célul tűz ki a közhatalom megragadása érdekében. Nincs ilyen ellenzéki párt. Egy se!
- Ha lenne, az a párt egyedül a Fidesz fölé nőhetne?
Egyrészt igen, én ezt elhiszem. A másik azonban hogy ennek most nagyon kisstílű akadályai vannak. Az egyik, hogy a parlamentben milyen pártvezetők ülnek. Az ellenzéki pártoknak nincs egy egyéni életút-perspektívát megfogalmazni képes csapata. Ők azért ülnek a parlamentben, mert jó ott ülni. Megkapják a fizetést, van titkárnőjük, ilyen hihetetlenül kisstílű dolgok fontosak számukra.
- Mit tanácsol a választópolgároknak? Az alapján ugyanis amit mond, nekünk várnunk kellene arra, hogy hátha egyszer lesz egy ellenzéki párt, amely megfelel a feltételeknek. Üljünk, és várjuk meg?
Nem, én azt tanácsolom, és ezt én csinálom is, hogy a politikai vezetőket kell arra rákényszeríteni, hogy lépjenek egymással szövetségre. Máskülönben ezek a vezetők inkább hagyják veszni a hatalmat, ha ők benn ülhetnek a parlamentben, vagy a jól fűtött ellenzéki szobájukban.
- De én egyszerű választópolgárként miként tudom ezt megtenni?
Például politikai kultúrára lenne szükség. Az embereknek együtt kellene működni a hatalom ellenőrzése érdekében. A civil szervezeteken és a konkrét társadalmi tevékenységeken keresztül vezet az út a politikához. Ma ez teljesen fordítva van, a politikusok felülről várják a támogatást. Ez nem fog menni. Ezért van nekem Budaörsön saját olvasóköröm, ötven taggal. Három éve minden hónapban találkozunk, beszélgetünk. Ezért van, hogy főzök minden negyedik vasárnap 140 éhező gyereknek. Ezért van a Civil Rádióban önálló kultúrpolitikai műsorom. Ma nem a politikán át vezet az út. A Fidesz nem beszél bolondságokat, amikor a civileket üldözi, mert látja, hogy így jön létre az új politikai erő.
- Ez elismerésre méltó, viszont a meggyőzés erejére alapoz. Mi van, ha nem sikerül meggyőzni az ellenzéki pártok vezetőit arról, hogy lépjenek egymással szövetsége?
Akkor előbb, utóbb valakinek eszébe jutnak a drasztikus megoldások. De én ezt nem támogatom, a blogomnak is az a címe, hogy „A szavazatok erejével”. Én nem bujtogatok senkit.
Név: Bánovics Attila
Email: info@elektor.hu