A Momentum azt írja javaslatában, hogy a választási rendszernek elő kell segítenie egy konszenzusra épülő demokratikus rendszer létrejöttét.
Világos beszéd, arányos választási rendszert akarnak – gondolja a választópolgár. Egészen addig, amíg el nem olvassa, hogy mi áll a Momentum javaslatában: aránytalan választási rendszer.
A párt javaslatában szereplő szisztéma lényegében megegyezik az előző magyar választási rendszerrel (az apró különbségekre még visszatérünk). Azzal a rendszerrel, ami aránytalan volt. A Momentum szerint viszont „arányosabb”, mint a mostani. Korábban írtunk róla, hogy ilyen fokozás választási rendszereknél értelmetlen. Mégis a Momentum javaslatában szereplő szisztéma a következő pontok miatt „arányosabbnak” látszik, mint a mai rendszer:
A Momentum ezekre a változtatásokra hivatkozva állítja, hogy az ő rendszere arányosabb eredményeket hoz majd, mint a mai szisztéma. Hihetőnek tűnik, de ahogy mondják, a puding próbája az evés. Íme, egy másik választási rendszer jellemzői. Tessék figyelni:
A fenti logika alapján bárki rögtön rávágja, hogy egy ilyen rendszer aránytalanabb nemcsak, mint a Momentum által javasolt, hanem mint az előző, sőt mint a jelenlegi magyar szisztéma.
Meg kell néznünk ennek a rendszernek a választási eredményeit, és ha azt találjuk, hogy aránytalanabbak, mint a magyar, akkor igaz lehet, hogy a rendszer is aránytalanabb. Ha azonban nem aránytalanabbak, akkor a rendszer sem lehet az. Az elektor.hu egy korábbi cikkében, Lehet 100%? címmel, meg is tette ezt. Összesen 200 évnyi adatot, 60 választás eredményét vizsgáltuk meg, és kiderült, hogy a fent jellemzett brit típusú rendszer eredményei nem aránytalanabbak, mint a magyaré. Sőt, a magyar rendszer az, ami aránytalanabb eredményeket produkál! Mindez azt igazolja, hogy az elméleti okoskodás, bármilyen logikusnak tűnik, nem elegendő annak megállapítására, hogy milyen egy választási rendszer.
Vagyis be kellene vezetni, meg kellene tartani legalább egy, de inkább több választást a rendszer szerint, és az eredmények alapján megítélni, hogy arányosabbak, vagy sem. Pillanatnyilag erre nincs módunk, mégis összehasonlíthatjuk a valósággal a javaslatot, ugyanis az kísértetiesen hasonlít az előző választási szisztémára, és abban hat választást is tartottak.
1994-ben a szocialista párt kevesebb, mint egyharmadnyi szavazattal kapta meg a mandátumok több mint felét! Úgy kerülhetett egyedül, a koalíciókötés kényszere nélkül hatalomra, hogy
2014-ben a Fidesz arcpirító módon kapott kétharmadnyi mandátumot, holott a voksok felét sem szerezte meg. Csakhogy, és most tessék figyelni: a Fidesz mandátumaránya akkor 1,49-szorosa volt a szavazati arányának, egyszerűbben fogalmazva 1 %-nyi voksra a Fidesz 1,49 %-nyi képviselői helyet kapott. 1994-ben az MSZP-nek 1 %-nyi szavazatra 1,64 %-nyi mandátumot osztottak.
Pedig a logika alapján annak kellett volna lennie. Magasabb volt a listás képviselők aránya, nagyobb volt a töredékszavazatoknak az aránytalanságokat kiegyenlítő hatása, és két fordulót tartottak. Ugyanezen elméleti okoskodás alapján lehetne azt állítani, hogy a Momentum rendszere „arányosabb”, mint a mai. Azonban az adatok cáfolják, hogy az elmélet elegendő lenne a kérdés eldöntéséhez. Ugyanezek az adatok bizonyítják, hogy
Utaltunk rá, hogy a Momentum két különbséggel hozná vissza a korábbi rendszert. Az előző szisztémában 54,4 % volt a listás képviselők aránya, a Momentum ezt 64,82 %-ra emelné, ami nehezebbé teszi, hogy egy párt egyedül kétharmados többséget kapjon a parlamentben. De nem teszi lehetetlenné!
Még akkor sem, ha a Fidesznek legutóbb 44,87 % vokssal összejött. Aránytalan rendszerekben ugyanis nem az dönt a győztes párt mandátumarányáról, hogy mi a szavazati aránya, hanem az, hogy mekkora az előnye a második helyezett párttal szemben. A Fidesz 2014-ben listán közel húsz, egyéniben több mint 17 százalékpontot vert a Baloldalra. Összehasonlításképpen az Egyesült Királyságban idén a győztes Konzervatívok és a második Munkáspárt között 2,4 százalékpont volt a különbség.
A párt 133 képviselői helyet kapott, 132 már kevés lett volna a kétharmadhoz. Tehát egyetlen árva mandátumon múlott, és ehhez kellett némi plusz segítség is például egy csaló mátrix formájában, ami megajándékozta plusz egy hellyel a kormánypártot (azzal a hellyel, amit az LMP-től vett el).
A Momentum javaslata így nem jelent lényeges javulást a jelenlegi helyzethez képest. Kétségtelenül valószínűbbé teszi, hogy a győztes mandátumaránya ne szálljon el túlságosan, azonban az ő rendszerükben is tetszőleges szavazati aránnyal hatalomra lehet kerülni. Igen, a voksok kisebbségével is! Ebben az esetben
A másik különbség a Momentum javaslatában a második forduló szabályozása. A korábbi választási rendszerben minden jelölt, aki az első menetben megszerezte a voksok 15 %-át bekerült a másodikba, illetve, ha nem volt három ilyen jelölt, akkor automatikusan az első három jutott be. A Momentum ezzel szemben azt mondja: csak az első kettő jusson be.
Ez valóban érdemi előrelépés lenne, hiszen az egyéni körzetekben csak akkor lehetne valaki képviselő, ha ott megszerzi a szavazatok több mint 50 %-át.
Ugyanis a győztes a szavazattöbbsége ellenére sem fogja megszerezni a voksok 100 %-át, viszont megkapja a kiosztható mandátumok 100 %-át, például 51 %-os támogatással. Miközben a többi jelölt, például 49 %-nyi szavazattal nem kap semmit! Ettől tehát a választási rendszer nem lesz arányos. Attól lenne az, ha arányos lenne.
Éppen ezeket a jónak látszó elemeket lehet pártok közötti alkukkal kivenni a rendszerből. Hasonló dolog történt 1989-ben. Akkor az eredeti javaslat szerint a listás képviselők aránya 59,36 % lett volna (majdnem annyi, mint most a Momentumnál), de a kormány az utolsó pillanatban változtatott, így lett végül 5 százalékponttal alacsonyabb a listás helyek aránya. (Egyébként ennyit arról, hogy az előző választási rendszer az összes párt konszenzusán alapult …)
A második forduló eredeti szabályozása 1989-ben tökéletesen megegyezett a Momentum mostani javaslatával: csak két jelölt mehessen tovább. Az MSZMP azonban a saját érdekét féltve végül változtatott, és olyan rendszert javasolt, hogy mindenképpen hárman kerüljenek a második menetbe. Márpedig ha kettőnél több jelölt van a második fordulóban, akkor az a választó szempontjából szinte megkülönbözhetetlen az egyfordulós rendszertől.
Nemcsak a Momentum, hanem bármely párt, bármely rendszerre vonatkozó javaslata a politikai alkuk áldozatává válhat. Ezt a legegyszerűbben őszinte beszéddel lehet kivédeni: először döntsük el, hogy arányos, vagy aránytalan legyen. Ha előbbi, akkor nincs olyan alku a világon, ami elronthatná, hiszen bármi is a megvalósítás formája, arányos rendszerben mindig a szavazói akarat érvényesül. Ha utóbbi, akkor pedig mindegy, miként cincálják szét a pártok, mert így se, úgy se a szavazói akarat dönt majd.
A Momentum mást mond és mást tesz. A Magyar Nemzetben (áprilisban) megjelent interjúban Fekete-Győr András ezt nyilatkozta:
Most viszont azt ígérik „arányosítanak”, miközben aránytalan rendszert javasolnak.
A Momentum javaslata szakszerű, hozzáértésről tanúskodik. Ugyanakkor azzal indokolja az aránytalanságot, hogy fontosnak tartja az egyéni képviselőket, ezért vegyes rendszert javasol, szembeállítva azt a tisztán listás szisztémával.
Ilyet alkalmaznak Németországban és Új-Zélandon, ahol pontosan ugyanúgy szavaznak a választópolgárok, mint mi, csak éppen a parlamenti helyeket a szavazói akarat alapján osztják el. A Momentum javaslatának profizmusa alapján nehéz elképzelni, hogy erről ők nem tudnak. Ha viszont szóba hoznák, azzal semmissé tennék minden érvüket a saját javaslatuk mellett.
Az aránytalan rendszer a politikusoknak jó, hiszen olyan hatalomhoz juthatnak általa, amire nem kaptak felhatalmazást a választóktól. Többet nyernek, mint amennyiért meg kell dolgozniuk. Ugyanakkor a politikai elit is hallja a nép hangját: legyen arányos a rendszer, hogy mi, a választók dönthessünk saját és közös ügyeinkről. A megoldás politikusok számára egyszerű: javasolj aránytalan rendszert, de mondd róla, hogy arányos, vagy legalábbis, hogy „arányosabb”, és akkor támogatni fognak. Egészen addig, és ezt már én teszem hozzá, amíg a valóság szembe nem jön egy olyan aránytalan választási eredmény képében, amilyen az 1994-es volt.
Név: Bánovics Attila
Email: info@elektor.hu