- A választások előtt az egyéni képviselő jelöltek népszerűségét mérő közvélemény-kutatásokat tervez a Közös Ország Mozgalom – jelentette be a hétvégén Gulyás Márton.

 - A cél: minél több helyen megtalálni azt a jelöltet, akinek van esélye legyőzni a Fidesz indulóját.

Öngerjesztő folyamat

Az egyéni körzetekben végzett felmérések nemcsak megtalálják, hanem ki is jelölik azt az indulót, akinek van esélye győzni a kormánypárti jelölttel szemben. 

A felmért körzetekben lesz egy ellenzéki jelölt, aki viselheti a „legesélyesebb” címkét, amely önmagában jelentős számú extra szavazatot hozhat neki.

A választóknak lehetősége lesz megtudni, kire voksoljanak, ha kormányt akarnak váltani. Minél többen hajlandóak ennek érdekében változtatni eredeti elképzelésükön, annál több szavazata lesz a „legesélyesebb” ellenzéki jelöltnek. Ez egy öngerjesztő folyamat.

A rendszer és a kampány

A magyar választási rendszernek két pillére van, amely biztosítja a Fidesz hatalmát. Az egyik a mandátumok kiosztásának módja, amely lényegében garantálja, hogy az a párt, amely több szavazatot szerez, mint bármely másik mindenképpen megkapja a hatalmat. A másik a kampányszabályozás, amely biztosítja, hogy ez a párt csakis a Fidesz lehessen. Gulyás Mártonék ez utóbbit támadják az egyéni körzetekben tervezett közvélemény kutatásokkal.

A törvények következtében a Fidesz dönti el, hogy melyik párt hol, mennyit, és mennyi ideig kampányolhat. (A kampányszabályokról részletesen itt írtunk.) A következmények: 

• A legtöbb kampányfelület a Fideszé.
• A kormánypárti érdekeltségű negatív kampány legfőbb célpontja a legerősebb ellenzéki erő.
• Az ellenzéknek átengedett kampányfelületek legnagyobb részét a gyengébb ellenzéki pártok használhatják.

A rendszer részben arra épül, hogy a választóknak nem szabad megtudni, melyik párt, illetve jelölt a legesélyesebb a Fidesz legyőzésére. 2014-ben a Jobbik másfélszer akkora plakátfelületen kampányolhatott, mint a Baloldal. Sőt, a Jobbik és az LMP együttesen kétszer akkorán. Így sok választónak lehetett az a benyomása, hogy a Baloldal nem elég erős, vagy akár az, hogy a Jobbik erősebb. Minden szavazat, ami ennek a rendszernek a következtében a kormánypártra legveszélyesebb erőtől a gyengébbekhez vándorol, a Fidesz hatalmát erősíti.

A gyenge pont

Azért erősíti a Fideszt, mert az aránytalan magyar választási rendszerben hiába szavaznak összességében többen a kormánypárt ellen. Hatalomváltás csak akkor lenne, ha egy bizonyos ellenzéki pártra szavaznának többen. Azonban a kampányszabályozás miatt a választók nem tudhatják, hogy melyik az a bizonyos párt. Hacsak valaki meg nem mutatja nekik.

A körzetekben tervezett közvélemény kutatások elárulhatják a választóknak, melyik az a jelölt, akire a kormányváltás érdekében érdemes szavazni.

Fontos megértenünk, hogy bár valóban számít az adott jelölt ismertsége, népszerűsége, de igazából magának a felmérésnek az eredménye az, ami esélyessé teszi. Olyan ez, mint az Oscar-díjas film, amit többen néznek meg pusztán azért, mert azzal reklámozzák, hogy Oscar-díjas.

A kampányszabályozás lényege, hogy a választókat megtévessze, és a legerősebb ellenzéki jelölttől a gyengébbek felé terelje őket. A felmérések azonban megcímkézik a legesélyesebb indulót, ezzel kijelölik a választók számára, hogy kire érdemes szavazni a változás érdekében.

A kérdés az, hogy a közvélemény kutatások eredményét, vagyis az üzenetet sikerül –e eljuttatni a választópolgárokhoz. Ehhez ugyanis szükség van kampányfelületre, aminek elosztásáról a Fidesz dönt. Az elmúlt hétvége eseményei arra utalnak, hogy Gulyás Mártonék ennek a rendszernek is megtalálták a gyenge pontját. Az új kampányfelületet úgy hívják: polgári engedetlenség. A kérdés az, hogy van –e elegendő aktivistájuk ahhoz, hogy ezt a lehetőséget az egész országban használják, vagy kénytelenek lesznek ott akciózni, ahol van hozzá emberük.