Nagyjából 250 méterre lakom a szavazókörömtől. Oda-vissza 500 méter séta. Onnan viszont, ahol most vagyok, egy tiroli faluban több száz másik magyarral, 202 kilométer a legközelebbi külképviselet, ahol szavazhatnék. Oda-vissza 404, biztos nem séta.
A különbség 800-szoros. Számolhatunk másként is. Otthon egy átlag választónak elmenni a szavazókörébe, leadni a voksát, majd hazaérni nagyjából tíz percig tart. Itt ennyi idő alatt a szavazókörig vezető út kevesebb, mint tíz százalékát tenném meg. Mivel van autóm mindent beleszámolva (megállok egyszer tankolni, és/vagy autópálya matricát venni, parkolás, egyebek) oda-vissza nagyjából hat órámat venné igénybe, hogy megtegyem azt, ami otthon tíz perc. Vagyis, hogy egy szavazócédulát bedobjak egy urnába. Személyesen! Levélben ugyanis nem adhatom fel, nem engedi a törvény.
Az Index február 4-én közölt cikke szerint addig 3.187-en jelezték, hogy külképviseleten szavaznának. Az nem derül ki az írásból, hogy mihez képest. Nem is tudjuk pontosan, hogy hány magyar él, dolgozik külföldön.
A Nemzeti Választási Iroda honlapján közölt adatokból azonban lehet következtetni arra, hol élhetnek a legtöbben. A listavezetőnek London tűnik, ahol eddig 620-an jelezték, hogy az ottani külképviseleten szavaznának, a második München, ott 297-en. Ehhez képest a szintén nagy népességű Barcelonában csak 64-en, Rómában 55-en. További számok:
A számokból úgy tűnik, hogy a legtöbb magyar a brit szigeteken, valamint Németországban, és Ausztriában dolgozik. (A bécsi adat ne tévesszen meg senkit, Ausztria keleti része elég közel van ahhoz, hogy érdemes legyen inkább otthon szavazni, míg azoknak, akik a nyugati oldalon dolgoznak München lenne a legjobb választás.)
Tegyük hozzá, hogy minden városnál érdemes számolni a külképviseleti dolgozókkal is, Londonban 25-en vannak, akik feltehetően szintén ott szavaznak majd.
Becslések szerint csak a brit szigeteken legalább 100, de lehet, hogy 200 ezer magyar él, illetve dolgozik. Közülük eddig 860-an jelezték, hogy valamelyik külképviseleten szavaznának (London, Manchester, Dublin). Optimista becslés szerint ez 0,86 %. És nem biztos, hogy ők mind szavaznak!
London nagyváros. Tényleg! Lakossága több mint négyszerese, mint Budapesté. És ebben a nagyvárosban egy helyen lehet szavazni. Képzelje el, hogy ön a gazdagréti lakótelepen él (ott forgatták a Szomszédok című sorozatot), és valahol a Hősök tere környékén kell szavaznia. Aligha férne bele tíz percbe.
Az adatok folyamatosan változnak. Január 23-ig Londonban és Manchesterben még csak 194-en regisztráltak, február 6-ára már 744-en. Naponta átlagban 39-el növekszik a szám ott, ahol a legnépesebb és legsűrűbb a magyar közösség. A végső határidőig, ami március 31-e, akár további kétezerrel is növekedhet!
A választás előtt egy héttel lesz Húsvét, így elképzelhető, hogy néhányan hazajönnek, és még itthon lesznek április 8-án, vagyis nem kizárt, hogy mindent összeadva a külföldön dolgozó magyarok körében akár 10, vagy talán 20 %-os is lehet a választási részvétel!
A 2014-es választáson a külhoni magyarok körében (akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel, így szavazhatnak levélben, igaz, csak listára, egyéni jelöltekre nem) 66,42 %-os volt a részvételi arány.
Ha a brit szigeteken 100 ezer magyar él, akkor március végéig 66.420-nak kell regisztrálnia ahhoz, hogy elérjék ugyanezt a szintet. Eddig 860 regisztrált.
És mindez 2018-ban, amikor pénzt utalhatok, részvényekkel kereskedhetek az interneten, de a szavazatomat nem adhatom le levélben.
Név: Bánovics Attila
Email: info@elektor.hu
