Szerzők: Karádi Vilma és Balogh Tibor

Többé kevésbé mindannyian tudjuk, hogy hazánkban megszűnt az európai demokratikus berendezkedés, és már nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett bal- és jobboldalról, konzervatívokról és liberálisokról, stb.-stb. Viszont, hogy mi van helyette, azt mind a mai napig nem igazán tudjuk értelmezni. Pedig Orbán Viktor 2014-ben mintha mondott volna valamit a demokráciáról, ami hirtelenjében illiberális lett…

Ezt az emberek többsége sajnos nem veszi igazán komolyan... Ahogy egy tollvonással eltüntették országunk nevéből a köztársaság szót, ahogy megszüntették a megyék, az önkormányzatok, az iskolák, meg mindennek az önálló rendelkezési jogát, úgy csúszott át hazánk egy kezdeti demokráciából a sötét diktatúrába.

Az alábbi rajz a magyar társadalom „kolosszeumát”, a diktátornak és klánjának - az elmúlt 8 évben - alárendelt, az őket mindenben kiszolgáló (és/vagy) megfélemlített/ kiszolgáltatott/ lefizetett apparátusát, továbbá a megtévesztett és ugyanakkor semmibe vett tömeget mutatja.

Az építmény valójában egy kártyavár, amelynek szintjeit - társadalmi helyzetük alapján - elnyomókra és elnyomottakra oszthatjuk. A felső tartópillérsor alárendeltsége a hatalom feudális-hűbéri viszonyát mutatja a klán kisebb csoportjaival. Ez a két szint (a kártyavár homlokzata és a pillérek felső sora) együtt alkotják az elnyomók szűk társadalmi osztályát. Az alsó pillérsorban pedig az elnyomottak széles tömegét láthatjuk. Orbánt és korrupt szövetségeseinek teljes rendszerét az így stabilizált tartópillérek tartják hatalomban.

Ha bármelyik szinten akár egy tartópillér is kidől, akkor a rendszer egyensúlya megbomlik, és a hatalom meggyengül.

Ha a tartópilléreket külön-külön vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy a rezsimnek melyek azon pontjai, amelyek nehezen, vagy egyáltalán nem megbonthatók. Az alsó sorban biztosan ilyen az elkötelezett Fideszes szavazók pillére, vagy a CÖF- Betyársereg-kamupártok oszlopa... A felső sorban az egyetemi kollégiumi szobatárs-köztársasági elnök Áder János, Polt Péter és Matolcsy György hivatala, valamint a parlamenti Fidesz-frakció jelentik a rendszer biztos támaszát... Ez bizony nem túl sok!

Ezután már könnyen kiválaszthatjuk azokat a pilléreket, amelyek egy békés politikai fordulat esetén nem csupán összedőlnek, hanem - mint a dominósor - magukkal rántják a rendszer többi elemét is. ... Az alsó sorból ilyenek az ellenzéki szavazók, a civil mozgalmak, a közélet iránt ma még passzívak, a parlamenten kívüli pártok egy része. ... A felső sorból pedig az államigazgatást, a médiát, és talán még a parlamenti ellenzéki pártokat tekinthetjük ide tartozóknak... Ez bizony jó sok!

Hogy hogyan és mikor dőlhet össze egy ilyen kártyavár? Ehhez az alsó pillérsorból az elnyomottak minél szélesebb tömegének kell összefognia. Az elnyomott státuszból adódóan talán nem nehéz azt a közös nevezőt megtalálni, amely képes ezt a nagy tömeget megmozdítani. Ezen kívül - alulról induló kezdeményezésekkel - a felső pillérsor tartóelemeit is meg kell szólítani, olyan politikai érdeket felvázolva számukra, melynek következtében már elkezdődhet ezen a szinten is a teljes rendszer eróziója. Azaz, ezáltal itt is elindulhat az igazságtalan rendszert szétmorzsoló dominóelv-effektus.

A Közös Ország Mozgalom megtalálta azt a közös nevezőt, amellyel elképzelhető ez a közös cselekvés. Ez pedig nem más, mint az igazságos, arányos, konszenzuson alapuló választási törvény tervezetének megalkotása és elfogadása. Ami a hatalmon lévő párton kívül minden, a választáson induló pártnak és minden választónak érdeke. Ezzel a KOM egyszerre szólította meg az elnyomottak széles táborát és az építmény felső sorában elhelyezkedő parlamenti pártokat. A végrehajtáshoz ez utóbbiak közreműködése nélkülözhetetlen volt, mert a törvénytervezetet - annak megalkotásán túl - nekik kell indítványozni, és a parlament elé terjeszteni.Ha ez a terv sikerrel zárul, a hatalom labilissá válik:

Az ábra piros nyíllal határolt keretében azt láthatjuk, ahogy az igazságos választások kikövetelése érdekében a Közös Ország Mozgalom egy alulról jövő kezdeményezéssel hat a parlamenti pártokra és ezen keresztül a hatalomra. Az alsó sor pillérei, ha összezárnak, lerázhatják magukról az elnyomottak bénító béklyóit, és így a közösségi akarat, a közös ország jövőjéért folytatott kiállás a társadalom mind szélesebb körének támogatását (még a csalódott Fidesz és Jobbik szavazókét is) élvezi. A felső tartópillér szintjén pedig az látható, hogy - amennyiben a parlamenti pártoknak sikerül az áttörés, akkor előbb-utóbb - a többi hatalmi ág túlnyomó része is a közösségi akaratot fogja képviselni. 

Mindenki, aki elnyomott helyzetben van, teljes joggal érzi igazságtalannak azt a körülményt, amelyben élnie kell, de kiszolgáltatottságának okát még véletlenül sem magában, hanem inkább másban keresi. A felvázolt “kolosszeumból” viszont egyértelműen látszik, hogy az ország bajoldala éppen mi magunk vagyunk! Ugyanis a történelem során az igazságtalanságot az elnyomottak csak úgy tudták megszüntetni, ha összefogtak és hathatós tettekkel álltak ki a változásért. 

A társadalom nagy többségének nem az az érdeke, hogy a pártok a jelenlegi választási rendszerben bármilyen összefogás-mantrát szajkózzanak, hanem az, hogy követeljék az igazságos választási szabályok bevezetését.

Ha ez nem történik meg október 23-ig, akkor a javaslatot aláíró pártok hagyják el a Parlamentet. Szervezzék meg tagjaik és szimpatizánsaik körében az általános, ugyanakkor erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalmat, az ország házában pedig képviseljék az ország állampolgárait. Mert ez a képviselet fogja végül megoldani az erőszakmentesen elérhető, a fejlett európai demokráciák közösségébe való visszakanyarodást. 

A teljes írás, és más publicisztikák az Európa Blokk Facebook oldalán.

Borítókép: Balogh Tibor