Mind Magyarországon, mind Új-Zélandon 2014-ben volt utoljára választás. Az egyik párt mindkét országban óriási fölénnyel győzött. Azonban míg nálunk a Fidesz 44,87 % szavazattal megkapta a parlamenti mandátumok kétharmadát (133-at a 199-ből), addig Új-Zélandon a National Party 47,04 % szavazattal kisebbségben maradt a törvényhozásban (60/121). Hiszen a voksoknak is csak a kisebbségét szerezte meg. 

A várakozások szerint idén is koalíciós kormány alakul majd – nyilatkozta az Elektor.hu kérdésére hat nappal a 2017-es új-zélandi választások előtt Stephen Levine professzor. A wellingtoni Victoria Egyetem politológusa azért lehet ilyen határozott már most, mert országában 

csak akkor kaphat mandátumtöbbséget egy párt, ha a választáson megszerezte a szavazatok többségét.

Precízebben fogalmazva: a parlamentbe bekerült pártokra eső voksok többségét. Így bármely új-zélandinak könnyű dolga van, ha az esélyeket latolgatja. Csak rá kell nézni a közvélemény kutatási adatokra, és ha egyik pártnak sincs önállóan 50 % fölötti támogatottsága, akkor koalíciós kormányzás lesz. 

Az MMP rendszer

Új-Zélandon azért ilyen a választási rendszer, mert a választópolgárok többsége úgy döntött, hogy ilyen legyen. Egy hosszú reformfolyamat végén népszavazásra bocsátották a kérdést. 

Ma az új-zélandiak ugyanúgy szavaznak, mint mi: választókerületükben egy képviselőjelöltre, listán pedig egy pártra. Szemben azonban a magyar modellel Új-Zélandon a szavazói akaratnak megfelelően osztják a mandátumokat. Vagyis minden párt a listájára begyűjtött voksai arányában kapja az összes képviselői helyet. Hiába nyer valamelyik nagyon sok körzetben, akkor sem lesz több mandátuma, mint amennyi jár neki, és hiába nyer egy másik nagyon kevés körzetben, vagy akár egyetlen egyben sem, akkor sem lesz kevesebb mandátuma, mint amennyi jár. Ez az MMP rendszer lényege. Ugyanezt a választási szisztémát alkalmazzák Németországban. 

A nép döntése

1992-ben tartottak először népszavazást Új-Zélandon a választási rendszerről. Négy lehetőséget kínáltak fel, ezekből három aránytalan szisztéma volt, és csak egy arányos. A szavazók 70,5 %-a az arányos mellé húzta be az ikszet. Azóta két újabb referendumot tartottak, és mindkétszer az MMP rendszer kapta a többséget. 

Előnyök és hátrányok 

Arányos rendszerekkel kapcsolatban gyakran hozzák fel, hogy nem biztosítja a stabil kormányzást, mivel a pártok kénytelenek szövetségeket kötni, és egyezkedni. Megkérdeztem Levine professzort, hogy Új-Zélandon tapasztaltak –e ilyen problémát:

• „Az MMP rendszer szinte elkerülhetetlenül koalíciós kormányzáshoz vezet. Amióta bevezették mindig ez történt, most is arra számítunk, hogy egyik párt sem kapja meg önállóan a mandátumok 50 %-át. Azonban ez soha nem volt akadálya egy stabil kormány megalakításának. Olyan sem fordult még elő, hogy bizalmatlansági indítvány következtében a ciklus közben bukjon meg a kabinet, és meglepő volna, ha a most következő terminusban megtörténne.”

Stephen Levine a politikai tudományok professzora a Victoria Egyetemen, Wellingtonban

Új-Zélandon nemcsak a kormány stabil, hanem a választási rendszer is. Stephen Levine megjegyzi, hogy bár az MMP-nek nincs egyöntetű támogatottsága, egyetlen más szisztéma sem tudott versenyre kelni vele a három népszavazáson. 

A rendszer legfőbb előnye, hogy képes tükrözni Új-Zéland társadalmi, politikai és demográfiai sokszínűségét. Azért mert a pártoknak kiosztott parlamenti mandátumok aránya tükrözi a pártok által elnyert szavazatok arányát – magyarázza a professzor. 

Az MMP leginkább „negatív” jellemzője (a negatív szót a professzor tette idézőjelbe) a listás képviselőkkel kapcsolatos. Sok új-zélandi eleve nincs jó véleménnyel a politikusokról, de a pártlistáról bejutott képviselők megítélése különösen kedvezőtlen. Egyszerűen azért, mert őket nem közvetlenül választják meg. „Maguk a listás képviselők is gyakran keresik a lehetőséget, hogy egyéni körzetből kerülhessenek be a parlamentbe” – teszi hozzá Stephen Levine. 

A választás után

Előre tudjuk, hogy ha Új-Zélandon egy parlamentbe bekerült párt 2-szer annyi szavazatot szerez, mint egy másik, akkor 2-szer annyi mandátumot kap. Ez az arányos választási rendszerek lényege. Amennyiszer többen támogatnak egy pártot, mint egy másikat, annyiszor nagyobb lesz annak a pártnak a frakciója. Így minden választópolgár megkap annyi képviseletet a parlamentben, amennyi jár neki. 

Aki Új-Zélandon hatalomra kerül, a többség akaratából kerül oda.

De ez nem jelenti, hogy ülnek a babérjaikon. A szeptember 23-i választás után decemberben megtartják a szokásos „választások utáni konferenciát”, amelyen a miniszterelnök, a pártvezetők, újságírók, kommentátorok és akadémikusok részvételével elemzik, hogy mi és miért történt a választáson. A konferencia anyagából jövőre kiadnak egy könyvet és egy DVD-t. Utóbbin a pártok televíziós kampány reklámjaival, és a pártvezetők tévé vitáival. Ugyan nem valószínű, hogy bármelyik bestseller lesz, de ahogy Stephen Levine professzor megjegyzi: ez a munka is segít majd mélységeiben megérteni az új-zélandi választások következményeit, és azt hogy maga a rendszer milyen hatással van az eredményre. 

Mindeközben Magyarországon:

 - elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök megjelenjen egy konferencián, ahol újságírókkal, akadémikusokkal és más pártvezetőkkel együtt elemzi, hogy „mi és miért történt a választáson”,

 - a kereskedelmi médiában nincsenek is politikai reklámok,

 - a pártvezetők nem is vitatkoznak a tévében,

 - a választások eredménye köszönőviszonyban sincs a szavazói akarattal,

 - a választópolgároknak tilos népszavazáson véleményt mondani a választási rendszerről.

Borítókép: HVG.hu