Egyvalakinek nincs beleszólása abba, hogy ki legyen a köztársasági elnök: a választópolgárnak.

Az Alaptörvény szerint az elnök legfőbb feladata annak megakadályozása, hogy a hatalom birtokosaival elszaladjon a ló. A kifejezés alatt olyan jogszabályokat kell érteni, amelyek antidemokratikusak, vagy annak tűnnek. A törvényeket az Országgyűlés fogadja el. Ha a köztársasági elnöknek gondja van valamelyikkel, akkor visszaküldheti a feladóhoz, vagy megvizsgáltathatja az Alkotmánybírósággal, hogy megfelel –e az Alaptörvénynek.

Logikus rendszernek tűnik, olyasmi, amit úgy neveznek: „fékek és ellensúlyok”. Csakhogy van néhány probléma:

• Az Alaptörvényt az Országgyűlés fogadta el
• Az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés választotta
• Köztársasági elnököt csak országgyűlési képviselők jelölhetnek
• A köztársasági elnököt az Országgyűlés választja meg

A köztársasági elnök tehát annak a parlamentnek a működését ellenőrzi, amely nélkül nem is lehetne köztársasági elnök. Teheti ezt annak az alkotmánynak a szellemében, amelyet az Országgyűlés fogadott el. És a kifogásolt törvényeket annak az Alkotmánybíróságnak küldi meg, amelynek tagjait szintén a parlament választotta.

Mindent a parlament irányít. A köztársasági elnököt is.

Mindez alapvetően kétségbe vonja a köztársasági elnök szerepét, mint „fék és ellensúly”. Más lenne a helyzet, ha a parlamentet összetétele a szavazói akarattól függene. Ekkor ugyanis a választópolgárok felhatalmazásán múlna a rendszer működése.

Csakhogy a parlamenti mandátumokat nem a szavazói akarat alapján osztják.

Ha így lenne, akkor a 2014-es választás után a Fidesznek 93 képviselője lett volna a 199 fős Országgyűlésben. Ez a mandátumok kisebbsége, egyszerűen azért, mert a Fidesz a szavazatoknak is a kisebbségét szerezte meg (44,87 %). Ami azt jelenti, hogy a parlament csak akkor választhatott volna köztársasági elnököt, ha két, vagy több párt együttesen támogatja ugyanazt a jelöltet.

Arányos választási rendszerben csak olyan pártok választhatták volna meg a köztársasági elnököt, amelyek rendelkeznek a szavazók többségének támogatásával.

Magyarországon azonban aránytalan a választási rendszer. Emiatt a Fidesz a szavazók kisebbségének a támogatásával is megkapta a parlamenti mandátumok többségét. Ha nem bukott volna el két időközi választást, akkor meglenne a kétharmados többsége is.

A választópolgároknak nincs, és a jelenlegi helyzetben nem is lehet köze a köztársasági elnökhöz. A megoldás:

• Arányos választási rendszer, ahol a parlamenti mandátumokat a szavazói akarat alapján osztják
• A köztársasági elnököt a nép választja, két fordulóban, ugyanúgy, mint Ausztriában
• Az alkotmányról és a választási rendszerről csak népszavazáson lehet dönteni

Ehelyett Magyarországon a „fékek és ellensúlyok rendszere” csak látszat. De az is átlátszó, és nincs mögötte semmi.