A fordulók száma az egyetlen személy által betölthető posztok esetén kerül szóba: egyéni képviselő, köztársasági elnök, polgármester. Mindegyikre érvényes a Hegylakó című filmből megismert mondás: „A végén csak egy maradhat”.

Emiatt az eredmény soha nem tükrözheti a szavazói akaratot. Minden egyéni körzetben egy képviselői helyet osztanak ki, így aki ezt elnyeri, megkapja a mandátumok 100 százalékát. Ha viszont több jelölt is szerez szavazatot, akkor biztos, hogy a győztes nem kapta meg a voksok 100 százalékát. Így aztán leendő képviselőnknek, illetve a pártjának a körzetben 100 % mandátumot osztanak, 100 százaléknál kevesebb szavazatra. Mindeközben a többi jelöltnek, és pártjaiknak 0 százalék mandátumot adnak, 0 százaléknál több voksra.

Hiába tartanak második fordulót, a mandátumok kiosztása akkor sem tükrözheti a szavazói akaratot. Adja magát a megoldás, hogy dobjuk ki az ablakon az egyéni képviselők választását, és csak listáról engedjünk politikusokat a parlamentbe. Azonban van ennél egyszerűbb út is.

Arányos választás vegyes rendszerben

Vegyes választási rendszer is lehet arányos. Minden pártnál a listás szavazatok alapján dől el, mennyi mandátum jár nekik összesen a parlamentben. Miután ezt kiszámoltuk, vonjuk le az eredményből az egyéniben már megszerzett helyeiket, és amennyi marad, annyit osszunk ki nekik listáról. Így minden párt pontosan annyi mandátumot kap, amennyi szavazati aránya alapján jár neki, függetlenül attól, mennyi helyet nyert egyéniben. (A modell részletei itt.)

Ettől persze lehet egyéniben két, három, vagy akár tíz fordulót is rendezni, de körül-belül annyi értelme van, mint kitölteni két lottószelvényt ugyanazzal az öt számmal.

Fordulók aránytalan választási rendszerben

Más a helyzet aránytalan rendszerben. Ott lehet jelentősége a két fordulónak, azonban ez nem teszi a rendszert „arányosabbá”! A két forduló lehetőséget adhat a pártoknak a visszalépésekre, és a szavazóknak arra, hogy korrigálják a döntésüket.

Fontos a feltételes mód. Ha ugyanis az első fordulóban valamelyik jelölt megszerzi a voksok több mint felét, akkor már nincs esély sem a visszalépésre, sem a korrekcióra. Az 51 százaléknyi voks kétségtelenül a többség, azonban a győztes ezzel nem a mandátumok többségét kapja meg, hanem a 100 százalékát.

Az sem mindegy, hogy miként szabályozzák a második fordulót. Ha csak a két legerősebb jelölt juthat be, mint az osztrák elnökválasztáson, akkor garantált, hogy aki elnyeri a posztot a szavazatok többségével teszi ezt.  A korábbi magyar választási rendszerben azonban három jelöltet engedtek a második fordulóba. Ha senki nem lépett vissza, akkor nagy volt az esélye annak, hogy nemcsak aránytalan lesz az eredmény, de ráadásul a győztes a szavazatok kisebbségével nyeri el a képviselői helyet. Vagyis visszajutottunk oda, mintha csak egy fordulót tartottunk volna.

Két forduló egy fordulóban

Léteznek olyan megoldások, amelyekkel egy fordulóban is lehet kétfordulós a választás. Ausztráliában a választók sorrendbe állíthatják a jelölteket. Csak egyszer mennek el szavazni, de megjelölhetik, hogy ki az első, második, satöbbi választásuk. Magyarul, én „A”-t szeretném képviselőnek, de ha nem ő lesz, akkor megfelel nekem „B” is. Vagy „C”.

Azonban a választást ez sem teszi arányossá! Bonyolultabb, macerásabb, de a vége így is az, hogy a győztes 100 százalék mandátumot kap, 100 százaléknál kevesebb szavazattal, míg a többiek semmit nem kapnak, bármilyen sok voksot gyűjtöttek.

Az eredmény arányossága nem a fordulók számától függ. Egyszerűen a szavazói akaratnak megfelelően kell osztani a mandátumokat, és kész.