Június 8-án az Egyesült Királyságban, a következő két hétvégén Franciaországban tartanak törvényhozási választást. Ezzel el is mondtuk az egyetlen különbséget a két választási rendszer között. Előbbi egy-, utóbbi kétfordulós.

A két rendszer

Mindkét országban aránytalan a választási rendszer, azon belül képviselők csak egyéni körzetből kerülhetnek be a törvényhozásba. Nagy különbség abban van, hogy milyen követelménynek kell megfelelnie egy jelöltnek a mandátum elnyeréséhez. 

Egyesült Királyság:

• Mindenképpen csak egy fordulót tartanak.
• A mandátum a szavazatok tetszőleges arányával (akár 20 százalékával is) elnyerhető.
• Az a jelölt lesz a képviselő, aki több voksot (akár csak eggyel többet) szerez, mint bármely ellenfele.

Franciaország:

• Az első fordulóban az a jelölt kaphat mandátumot, aki megszerzi az érvényes szavazatok több mint 50 százalékát, és a körzetben az összes lehetséges voks 25 százalékát.

Utóbbi követelmény miatt a szavazattöbbség sem biztos, hogy elegendő a mandátumhoz, amennyiben a győztes voksainak száma nem éri el a körzetben regisztrált összes választópolgár 25 %-ának megfelelő számot.

Ha a fenti követelményeknek egyik jelölt sem felel meg, akkor második fordulót tartanak.  A második menet szabályai:

• Csak azok a jelöltek kerülnek be, akiknek szavazatszáma több mint a körzetben regisztrált összes választópolgár 12,5 %-ának megfelelő szám.
• Ha nincs legalább két ilyen jelölt, akkor a két legtöbb voksot szerző induló kerül a második fordulóba.
• Az a jelölt lesz a képviselő, aki több szavazatot (akár csak eggyel többet) szerzett, mint bármely ellenfele.

Egyik országban sincs kétpártrendszer

Kétpártrendszeren azt értjük, hogy a szavazatok több mint 90 %-át két párt, vagy választási szövetség gyűjti be, ez jellemző az Egyesült Államokra. Franciaországban és az Egyesült Királyságban azonban jelenleg nincs két olyan párt, amely együttesen ilyen arányban szerzi meg a voksokat, ezért ezekben az országokban nincs kétpártrendszer, bár ez a későbbiekben elvileg változhat.

A pártstruktúra tehát hasonló, mégis van különbség: az Egyesült Királyságban a pártok önállóan indulnak, illetve indítanak jelölteket, míg Franciaországban vannak pártok, amelyek választási szövetségbe tömörülnek, és együtt indulnak, illetve közösen támogatnak jelölteket.

Előrejelzések

Könnyű dolgunk van, amikor előre akarjuk jelezni az eredményeket, ugyanis aránytalan választási rendszerben bármi megtörténhet. Ezzel akár be is fejezhetnénk, helyette néhány példa arra, mit értünk „bármin”:

• Egy párt (vagy pártszövetség) a szavazatok tetszőleges arányával mandátumtöbbséget szerezhet a törvényhozásban.

Összehasonlításképpen: arányos választási rendszerben kizárólag olyan párt (vagy pártszövetség) kaphat mandátumtöbbséget, amely megszerezte a parlamenti pártokra eső szavazatok többségét.

• Egy párt a nálunk megszokott 5 %-nál jóval magasabb szavazati aránnyal sem biztos, hogy parlamenti párt lesz.
• Nem biztos, hogy az a párt kap több mandátumot, amelyik több szavazatot szerzett.

Arányos rendszerben ezzel szemben a bejutási küszöb felett teljesítő pártok garantáltan kapnak mandátumokat, méghozzá szavazataik arányában, illetve nem fordulhat elő, hogy egy párt kevesebb parlamenti helyhez jusson, mint olyan ellenfele, amely nála kevesebb szavazatot szerzett.

Különbségek

Az Egyesült Királyságban és a Franciaországban tartandó választáson lehetnek különbségek az eredményekben.

• Sokkal valószínűbb, hogy előbbi országban olyan párt, vagy koalíció kerül hatalomra, amely a voksoknak csak a kisebbségét szerezte meg.

Franciaországban ennek azért kisebb az esélye, mert a második fordulóba rendszerint csak két jelölt kerül be, így a „győztesnek” ilyen körzetekben muszáj begyűjtenie a voksok többségét. Ugyanakkor ez csak a második menetre vonatkozik. Ha tehát az első fordulós eredményeket hasonlítjuk össze a mandátumok kiosztásával, akkor lehetséges, hogy hasonló, vagy akár aránytalanabb eredményeket látunk, mint az Egyesült Királyságban.

• Az Egyesült Királyságban kisebb a valószínűsége, de mindkét országban előfordulhat, hogy egyetlen párt (vagy pártszövetség) sem szerez önállóan többséget a törvényhozásban.

Ez cáfolja, hogy az aránytalan választási rendszer automatikusan „stabil” kormányzást eredményez.

Összefoglalás

Nem kell lerágni a körmünket izgalmunkban, hogy vajon bejönnek –e az előrejelzéseink, hiszen azok alapján bármi megtörténhet, így akármi lesz, mindenképpen igazunk van. Ez azonban nem egy retorikai fogás, hanem az aránytalan választási rendszerek egyik legfőbb jellemzőjének következménye. Az ilyen szisztémák kiszámíthatatlanok. Pusztán valószínűségeket állapíthatunk meg.

Az idei hollandiai választásokról szóló pontos előrejelzéseinket és azok összehasonlítását az eredményekkel itt nézheti meg.